- formai és szerkezeti szempontból a világ legfejlettebb táncai közé sorolhatók.

- szabályos sorszerkezetű dallamokra járják, a tánc ennek a szerkezetnek teljesen megfelelően nyolc ütemes „pontokba” szerkesztett motívumsorokból áll, melyeket a dallamsor végén mindig egy kétütemes záró motívum zár le.

- általában szólisztikusak, de csoportos formában is előfordulnak

- formái:

- silladri: a bukovinai székelyek tánca, melynek szólisztikus férfitánc, férfi-páros és csoportos férfitánc változatai mellett vegyespáros és körtánc változatai is léteznek, sőt, a „büdös vornyik” nevű kígyózó vonulós tánc is ebbe a tipusba sorolható. A fentebb tárgyalt urgósoktól a motívumkészlet gazdagsága, bonyolultsága, s a férfitáncok esetenként jól felismerhető, a zenéhez alkalmazkodó szerkesztettsége különbözteti meg. A páros változat forgó karakterű, ez a páros ugróstáncoknál sehol sem fordul elő.

- féloláhos: a csíki székelyek és a gyímesi csángók zenei egységekhez alkalmazkodó szerkezetű, többnyire szólisztikusan előadott férfitánca, de a Kisküküllő mentén egyes falvakban létezik párostánc változata is. Jellegzetes ugrósdallamokra táncolják, melyekre azonban hatott a reneszánsz kori zenei divat, ritmikájuk módosult, különösen a csíki férfi- ill. kisküküllőmenti páros változatot jellegzetes erdélyi „sánta ritmus” jellemzi. Csíkban létezik egy „kezes” nevű páros változat is, melyben egy lassú lépő részt egy gyorsabb ugráló követ (jellegzetes reneszánszkori táncpár-maradvány), többször egymás után. A táncoló pár lehet vegyes vagy egynemű, a táncosok nem ölelik egymást, csak váll, ill. kézfogás fordul elő benne.

- sűrű magyar: a Mezőség egyik férfitánca. Többnyire szólisztikus, de pl. Széken inkább csoportosan járják, Bonchidán pedig a szóló és csoportos változat is népszerű. A széki változat szerkezete: egy lábfigurás pontot csapásoló motívumokból álló pont követ. Viszonylag hosszú, akár harminc pontból álló sorozatokat is táncolnak. Más falvakban a szerkezeti szabály szintén érvényesül, de nem számít hibának, ha a táncosok a hangulatnak megfeleően esetleg eltérnek ettől. Ismert a románság körében is.

Egyes falvakban a lányok páros vagy körtánccal kísérik.

- pontozó: a Maros-Küküllő vidék jellegzetes férfitánca. Szólisztikus és csoportos formában is előfordul. A tudatosan felépített sorozatok elején főleg lábfigurás, aztán egyszerűbb csapásoló, végűl a bonyolultabb ritmikájú csapásoló motívumokat táncolnak, egy sorozat általában kb. húsz pontot tartalmaz. A dél-erdélyi románok körében „ponturi”, a felső-marosmenti cigányoknál pedig „cigányverbunk” néven ismert. Egyes falvakban a férfiszóló változattal párhuzamosan de annál sokkal kevesebb jelentőséggel páros változatban is létezik, vagy a lányok körtánccal kísérik a férfiak táncát.

- legényes: Kalotaszeg (kisebb mértékben a Szilágyság és az Erdőalja) jellegzetes férfitánca, a motívumok gazdagságát és bonyolultságát, valamint szerkezetet tekintve a legfejlettebb és egyik legnehezebb tánc a világon. Az erdőaljai (györgyfalvi) és szilágysági legényes (zsibai) még formailag, szerkezetileg az előbbi kategóriákkal mutat rokonságot (jellegzetesen legényes-dallamaik miatt soroljuk őket mégis ide), amennyiben egy pont bizonyos táncmotívumokból és az azokat lezáró zárlatból áll. Kalotaszeg legtöbb falujában azonban a pont egy két zenei ütemnyi terjedelmű bekezdővel kezdődik, ezt követik a gerincmotívumok, s a zárlat is bonyolultabb ritmikájú, mint pl. a mezőségi változatok. Az egyes táncosok sorozata itt általában kb tíz, de mindenképpen kevesebb, mint húsz pont, bár az egyes táncosok által ismert motívumokból szerkeszthető pontok száma ennél jóval magasabb, gyakran több mint ötven. A nők a legényest is körtánccal, ún „sifiteléssel” kísérik, és csújjogatnak.

- a legényes dallamokhoz nem tartozik énekes szöveg.