- az egész Kárpát-medencében, de különösen Erdélyben nagy változatosságban fordulnak elő. Általában egy lassú első és egy gyorsabb tempójú második részből álló táncpárt alkotnak. Ezeknek a táncoknak a lényege a páros forgás, díszítéseik csupán az irányváltásokra, a pihenőre, illetve a csalogató különtáncolásra korlátozódnak.

Jellemző vonásuk, hogy a táncosok ölelik egymást.

- főbb formák:

- lassú forgó: ebbe a csoportba tartoznak az erdélyi „sánta ritmusú” változatok: a gyimesiek lassú magyarosa, a kettős sirülője, az aranyosszéki magyarok és románok forgói, a kisküküllőmenti féloláhos, stb.

- gyors forgó: ez a csoport a csárdás közvetlen előképének tekinthető: a Maros-Küküllő vidék párostáncai, a széki forgó, a szováti páros magyar, a gyimesi sebes magyaros, a máramarosi románok forgója, a zempléni szlovákok forgója, a csíkiak csárdásai, a bukovinai székelyek csárdása és páros silladrija, stb. tartoznak ide.