- a középkorban Európa-szerte divatos lánc- és fűzértáncok leszármazottai. Lánc- ill. fűzértánc változatban csak a Kárpátmedence peremvidékein maradtak fenn (csíki, gyimesi és bukovinai helyszák, a somogyi dudálás), illetve az egyes nemzetiségek tánchagyományában (erdélyi és magyarországi románok, szerbek, bolgárok lassú vonulós fűzértáncai). Az egyes, főleg felvidéki lakodalmi rituális táncok, illetve az egész Kárpát-medencében bőségesen előforduló hasonló gyermekjátékhagyomány azt mutatja, hogy valaha nagyon elterjedtek lehettek. Későbbi korokban, a lassú lépő jelleg megőrzésével párostáncokká alakultak.

- főbb formái:

- vonuló fűzértánc: pl. a felvidéki lakodalmi gyertyástáncok

- páros vonuló: a fűzér immár szétszakad párokra, de a táncosok továbbra is egy köríven vonulnak aszimmetrikus, vagy esetenként szimmetrikus ingamozgással, általában kézfogással, néha fogás nélkül. Ennek a tánctipusnak a zenéjét jellegzetes szinkópás ritmusképlet jellemzi. A gyimesi csángók kettősének a jártatója, az erdélyi románok „purtata” vagy „de a lungu”, az alföldi románok „ardeleana” és „lunga” nevű táncai képezik ezt a csoportot.

(a fűzér és páros változatok közötti átmeneti állapotot számos gyermekjáték és a moldvai csángók kettős nevű tánca is őrzi: a tánc első része körtánc, a második rész páros forgó.)

Bizonyos csárdásokban is fellelhetők ennek a tánctipusnak a nyomai, pl a somogyi, szatmári vagy dél-alföldi csárdások „darudöbögő”-tipusú motívumai szintén ide sorolhatók.

- lassú: a mezőségi magyarok páros tánca. Mozdulataiban az előbbi tánctipus elemeit őrzi, de lineáris, vagy széles íven való vonulás helyett a párba összefogódzott táncosok egymás körül sétálnak. A széki változat a végletekig egyszerű, lényege az éneklés, a tánc kizárólag a pihenőlépésből áll. Zenéje jellegzetesen „sánta ritmusú”.