- eredetük az őskorig nyúlik vissza, a funkcionális összművészet korába, amikor minden „művészeti” megnyilvánulás a szertartáshoz kellett.

- a szertartás lehet:

- esemény előtti: fohászkodás, szellemek segítségének kérése valamely nagyszabású vállalkozáshoz.

- esemény alatti: fohászkodás, a vállalkozásban részvevőkért, azok sikeréért (ezeknek kései utódai az istentiszteletek, ezek még a középkorban és esetenként később is táncosak voltak, mint a mai afro-misék).

- esemény utáni: hálaadás a vállalkozás sikeréért (ebből lettek a felszabadult örömünnepek, a táncos mulatságok).

- mai formájuk/funkciójuk már nem feltétlenül rituális.

- ide sorolhatók a tavaszi falujáró vonuló-kapuzó játékok, ezeknek részeként a karikázók, a lakodalmi gyertyás-, és párnástáncok, a csíkiak örömanyatánca, a csíkiak és a gyímesiek medvés tánca, stb.