Az ördögtérgye utánpótlás ( Ördögtérgyécske) az a csoport, ahol mindenki kap magának valami értékeset, ahol nem értéktárgyakat gyűjtünk hanem élményeket, érzéseket, legyen szó barátságról, szerelemről, a tánc szeretetéről, hagyományőrzésről, alkotásról, önkifejezési formáról, vagy egyszerűen csak értékes szórakozásról.

Rohanunk órákra, munkába, bevásárlóközponttól a gyorsétkezdékig de néha megállunk, lelassulunk, együtt vagyunk. Erről szól ez a tánccsoport, ezért is jöttünk létre. Van köztünk egyetemista, gimnazista diák és munkásember, kezdő és haladó táncos. A tánc az a kapocs ami hetente legalább kétszer összefog minket. Hogy miért néptánc? Mert ez egy örökség, ez a mienk, ezt őriznünk, művelnünk és ápolnunk kell, mert egy olyan világ értékrendjét őrzi ami egyre inkább elvesz a mindennapi életünkből.

Az együttlét és szórakozás mellett az is fontos, hogy amit színpadon mutatunk az értékes és színvonalas legyen. Ez egy állandóan változó társasággal nem kis feladat, nem kis felelősség. A legmegfelelőbb alkalom erre edzőtáborainkban adatik. Itt az évközben tanult táncanyagból előadás készül, valamint belekóstolunk a következő év táncanyagába is. Igyekszünk szakmailag elismert koreográfusokkal és oktatókkal együttdolgozni: vajdaszentiványi koreográfiánkat László Csaba, felcsíki, mezőkeszüi és györgyfalvi koreográfiáinkat pedig Kádár Elemér készítette, aki egyúttal a csapat alapítója is. Szintén az ő közreműködésével újítottuk fel moldvai koreográfiánkat. A csapat jelenlegi vezetői Miklós Sándor és Miklós Márta akik bonchidai román táncokból készítettek műsort.

Szívesen lépünk fel úgy a városi mint falusi közönség előtt, a legfontosabb hogy mi is és a közönség is gazdag élményekkel a szívében távozzon.


,,Kisgyermekként nagyon szerettem a karácsonyt, édesanyám, testvéreim felcsendülő hangját, az ajándék-kavalkádot, a sok édességet. Később mindezt felváltotta az ajándékozás az egyszerű együttlét öröme. Így vagyok az utánpótlással is: sok olyan élmény, emlék és tapasztalat gyűlt össze pár év alatt, amit jó érzés továbbadni. Jó érzés adni a lelkünkből valamit és jó együtt dolgozni, szórakozni. Csodálatos dolog látni ahogy az emberek a tőlünk és elődeinktől kapott tánctudást, mozdulatvilágot és értékrendet saját érzéseikké alakítják, magukévá teszik. A legnagyobb öröm mégis az számunkra, hogy a csapattagokat társainknak, barátainknak és nem csak tanítványainknak nevezhetjük.”

Miklós Sándor és Miklós Márta